fbpx

JÖN A KARÁCSONY!!!

A LEGJOBB AJÁNDÉK A KÖNYV

vagy az E-book

Karácsonyi AKCIÓ!

Ha vásárolsz, akkor a következő könyv árából 500 Ft kedvezményt kapsz!

Olvass bele!

Ára: 3.900 Ft

Ára: 1.990 Ft 1.000 Ft


Akció! Ebook + Könyv

Karácsonyi csomagár:

Ára: 5.890 Ft 4.500 Ft

Így kezdődött…

A hosszú hajú, kortalan férfi a munkapadnál ült, az apró ezüsttárgyat szemlélte kritikusan. Nagyítós lámpa alá rakta, forgatta, megnézte az összes apró vésetet, szimbólumot, majd elégedetten dörmögött.

– Nagyon is jó lesz arra, amire szánjuk.

A felpolírozott, enyhén hosszúkás medál csillogott a munkalámpa alatt. A szimbólumok ereje és a mágikus programozás teljesen megváltoztatja viselője életét. Nagyot sóhajtott, majd megtörölte a homlokát. Kihúzta magát a széken és elmosolyodott. Mindig elégedettséggel töltötte el egy-egy munka befejezése. Felállt lassan az asztaltól, kinyitotta az ablakot, kinyújtóztatta elgémberedett tagjait és figyelt. Az erdő zaján kívül semmi nem hallatszott. Szeretett így, kívülállóként hallgatózni.

Nem tudni, mennyi ideig állt az ablaknál, amikor megcsörrent a telefonja.

Ki lehet az ilyenkor? Nem várt senkitől hívást. A telefon kitartóan csengett az asztalon. Odalépett, és felvette. Nem mutatkozott be soha. Úgy gondolta, aki hívja, úgyis tudja, kinek telefonál.

– Szia, nagypapa! Miért hagyod ennyi ideig, hogy kicsengjen? – szólt kissé szemrehányóan a kamaszlányhang.

– Ne haragudj, kicsim. Tudod, nem akartam felvenni a telefont, mert nem tudtam, ki kereshet.

Őszinte volt, nem udvariaskodott.

– Papa, ha beállítom a nevemet a számhoz, akkor hamarabb felveszed?

– Igen, kicsim. Ez csak természetes.

– Nem is ezért akartalak hívni – mondta, és elhallgatott. Lassan teltek a másodpercek. – Nem is tudom, hol kezdjem.

– Talán az elején.

– Anyuék nem akarják, hogy nálad töltsem a szünetet.

A háttérben megszólalt a kislány apja:

– Kivel beszélsz?

– A papával – jött az elhalkuló válasz.

– Hagyd a gyereket, légy szíves! – kérlelte az anyja a férjét.

– Már megbeszéltük, hogy nem megy a habókos apádhoz, hanem elmegy az én szüleimhez.

– Tisztában vagyok vele. De attól még telefonálhat neki, vagy nem? Azt is megtiltanád neki? Az esküvőnkre sem jött el, hogy neked ne legyen kínos apám jelenléte.

– Hallod, papa, mi a helyzet – szólt szomorkásan a kislány.

– Igen, minden szót hallottam a telefonon keresztül.

– Pedig annyira készültem hozzád.

A férfinak ellágyultak a vonásai.

– Már elterveztem, mennyi mindent csinálhatok nálad. Ott mindent szabad.

– Nem tudom, helyes-e, amit most teszek, kisunokám.

– Micsodát, papa?

– Képzeld el, hogy nálam vagy nyáron, és most mondd a telefonba utánam: „Univerzum! A papánál szeretnék lenni nyáron, mert kijár nekem. Intézkedj azonnal, most!”

– Nem úgy hangzik, mint egy ima – kuncogott a telefonba a lány.

– Mert ez nem ima.

A mágus – mert az volt – lehunyt szemmel koncentrált, miközben elővette a nyakában lógó medált, és megmarkolta. A kislány halkan suttogva ismételte, amit a papájától hallott, majd még hozzátette: és rengeteg varázslós kalandot. Fenntartás nélkül, mert tudta, nagyapja soha nem hazudna neki, vagy csapná be őt. Ő nem az a télapóról sztorizós papa. S ekkor az Univerzum energiái lassan elkezdtek működésbe lépni az emberi teremtőerő hatására. Lassan, de annál erősebben, visszafordíthatatlanul, hiszen mágikus erő idézte meg a változást.

– Figyelj, kisunokám. Most pár napig nem fogunk beszélni, érted?

– Rendben, de honnan tudom, mikor beszélhetünk?

– Onnan, hogy apád vagy édesanyád fog engem keresni – mondta ellágyuló hangon a nagypapa, azzal elköszönés nélkül lerakta a telefont.

– Na? Beszéltél a papával? – kérdezte az apja.

– Igen, beszéltem – felelte dacosan. – És nem tudom, mi a bajod vele. Nagyon szeretem.

– Hát elmondom röviden, oké? – felelte az apja, azzal a lányával szemben leült, és minden tudását bevetette, amit a tárgyalástechnikáról tanult. Az emberek meggyőzése, befolyásolása volt a szakmája.

– Az erdőben lakik, mint egy remete. Nincs egy normális kocsija, nem borotválkozik, csapzott a haja, és a ruhája is divatjamúlt.

– Ezek csak külsőségek.

– Majd ha felnősz, be fogod látni, hogy a külsőségek igenis fontosak, ha boldogulni akar valaki a társadalomban.

– Ezzel nem győztél meg, ugye tudod? Ma nem kérek vacsorát – ezzel felkelt az asztaltól és az emeleti szobájába ment, ahol elbőgte magát. A lány apja tehetetlenül nézte, ahogy kudarcot vallott lánya meggyőzésében.

– Miért akarod ennyire elszigetelni a nagyapjától, aki mellesleg az én apám?

– Nézd, drágám, fáradt vagyok, ne most beszéljük ezt meg. – Odalépett a bárpulthoz, és egy erős italt töltött magának. Behunyt szemmel kortyolta az innivalót. Ahogy letette a poharat a bárpultra, a telefon hangja belehasított a kínos csendbe.

– Vedd már fel, az istenért! – szólt a felesége.

Lassan odalépett a telefonhoz.

– Igen, tessék, Harris-lakás. Persze, anya. Tessék? Ezt nem teheted velünk! Megígérted, hogy Lisa nálatok lehet a szünetben.

A felesége kitartóan figyelte. Elgondolkodva nézte, hisz’ ismerte a férjét. Töltött neki még egy italt, miközben a férfi sápadtan letette a telefont. A poharat nem vette el, az arcát a kezébe temette.

– Mi az a nagyon rossz hír?

– Anyámék európai körútra mennek nyáron. Nem tudják vállalni a gyereket.

– Akkor csak egy választásunk van: az apám.

– Te is tudod, mi erről a véleményem – csattant fel a hangja élesen. – Hallani sem akarok arról a vén bolondról!

A szülők kiabálását meghallva lassan, hogy meg ne lássák, Elisabeth kilépett a folyosóra. Amikor összerakta magában a mozaikdarabkákat, majdnem felkiáltott örömében. Lassan, óvatosan beslisszolt a szobájába. Gyorsan telefonált.

– Papa, figyelj! Megvan, mi a baj – hadarta egy szuszra. – Nincs jó kocsid, régies a ruhád, és apának nem tetszik a hajad meg a szakállad.

Papa csak bólogatott, majd beleszólt a telefonba.

– Ezeken könnyen segíthetünk. Gyorsabban alakul a dolog, mint hittem. Álmodj szépeket!

Fel-alá kezdett sétálni. Mielőtt bármit tesz a külseje megváltoztatása érdekében, megvárja, míg a lánya telefonál. Odalépett egy fekete selyemmel letakart tükörhöz. Lerántotta a leplet, majd végignézett magán. Hát igen. Jó nagy szakáll, hosszú haj, benne ősz hajszálak. A ruházata pedig fekete nadrág, fekete ing, a fogason pedig egy fekete kabát. El kellett magában ismernie, nem túl bizalomgerjesztő a látvány. Elfoglalta a helyét a karosszékben, majd hintázni kezdett. Behunyta a szemét, és csak a légzésére figyelt. Semmit nem akart, csak lélegezni lassan ki, és lassan be.

Aztán egy belső hang azt súgta, tegye maga mellé a telefont. Nézte a készüléket, ami mielőtt megszólalt volna felvillant, majd csörögni kezdett.

Azonnal felvette.

– Igen?

– Apa? Én vagyok, Karen.

– Mondd.

– Lehet egy nagy kérésem?

– Természetesen – felelte mosolyogva, hisz’ tudta, honnan fúj a szél.

– Az unokádra, Lizára kellene vigyázni pár napig, amíg mi nem leszünk itthon.

– Mikor kell érte mennem?

– Majd mi elvisszük hozzád.

– Anthony, a tőzsdeügynök férjed nem szeretné, ha feltűnne a nagypapa?

– Nem erről van szó. Csak…

– Rendben.  Megértelek.

Belépett a hátsó szobába, kinyitotta a dobozt, amibe inkább berakta az ügyfelek által otthagyott adományt, mint kivett belőle. Elgondolkozott, majd halkan beszélni kezdett magában. Normális autó, ruha, és egy jó fodrász. Egy nagy köteg pénzt berakott a tarisznyájába, összepakolta a másnapi ruháit, és nyugovóra tért. A reggel hamar megérkezett. A megviselt Chevibe beülve nyugodt tempóban érkezett meg a városba. Ott megkereste az ismerős autókereskedést, és behajtott a kapuján. Leparkolt az ügyfelek részére kialakított parkolóban, és besétált a szalonba.

– Jó napot kívánok – szólította meg az alkalmazottat, aki unott arccal sétált makulátlan, céglogóval ellátott ingében az autók között.

– Elnézést, nincs időm turistákra – és már tovább is akart lépni.

– Tessék? Nem értem.

– Nincs időm olyan emberekre, akik megnéznek minden kocsit, majd elsétálnak vásárlás nélkül.

– Én a tulajdonost keresem.

– Majd pont magával fog beszélni? – nézett végig a mágus kopott fekete ruházatán.

– Nézze, fogy a türelmem.

Ránézett a férfira, és belemélyesztette tekintetét az övébe. Az autókereskedő szentül meg volt győződve arról, hogy az előbb még zöld szempárba nézett. Most viszont éjfekete szemek tartották fogva tekintetét, s fejében megszólalt egy hang: „Itt van Mr. Fischer?” A kereskedő a meglepetéstől csak bólintani tudott.

„Akkor vezesd elém!” – Elengedte a kereskedő tudatát és odébb sétált. Az értékesítő berohant az irodába, és ziláltan, lihegve mondta:

– Főnök, van itt egy őrült, aki önnel akar beszélni.

A kereskedés tulajdonosa kilépett az ajtón és meglátta a férfit. Mosolyogva odasietett hozzá.

– David, drága barátom! Ugye szólíthatom annak? Nagyon megijesztette a kollégát.

– Nem tudtam rávenni, hogy szóljon neked. Szeretnék venni egy autót.

– Bármelyiket megkapod ingyen – felelte a kereskedő nagyvonalúan.

– Nem lehet. Akkor kifizetted a szolgáltatást. Most tanácsért jöttem.

Ára: 3.900 Ft

Ára: 1.990 Ft 1.000 Ft

Egy izgalmas rész:

A Mercedes a bejárat előtt fékezett. Rögtön odalépett hozzá egy boy, beült az autóba, és leparkolt a privát részlegen. Lassan felsétáltak a lépcsőn. A kislány soha nem volt még ilyen drága helyen. Kicsit cikinek is tartotta már a ruházatát. Odalépett hozzájuk egy férfi, kezében egy lapot tartva.

– Uram, szabad a nevét?

– Természetesen. David Thompson.

– Hm – nézegette figyelmesen a papírt. – Kérem, ne keltsen feltűnést, a neve sajnos nem szerepel a névjegyzéken, ezért el kell hagynia az éttermet.

– Fiatalember, felteszek pár kérdést. Rendben? Amennyiben a válaszok engem igazolnak, felhívja a főpincért? A férfi elmosolyodott. Sok ilyen gazdag embert látott már elsunnyogni a nőjével. Ez meg itt van ezzel a fiatal kiscsajjal.

– A mai nap fura mód bent van a tulajdonos, Mr. Reed Nicholas, igaz?

– Igen.

– Este nyolcra behívtak egy pincért egy magánasztalhoz, igaz?

Az ajtónálló már elvesztette kezdeti magabiztosságát.

– Kérem, hívja ide Mr. Reed Nicholast, a pincérnek pedig mondja meg, hogy megérkeztünk.

A férfi szó nélkül sarkon fordult és elsietett. Ekkor feltűnt a tulajdonos. Teátrális mozdulattal messziről ölelésre tárta a karját.

– Miért nem mondtad, hogy az én személyes vendégem vagy? Ó, látom, megfogadtad a tanácsom – halkította le a hangját a tulajdonos, majd választ sem várva a lányhoz fordult:

 – Ő a legjobb, akitől tanulhat. Nézzen körbe! – súgta a lány fülébe. – Ezt, amit maga körül lát, mind neki köszönhetem. Mindent Mr. Thompson, a mágusmester intézett. Én csak kapkodtam a fejem egy csőd után, aztán kaptam egy telefonszámot, és rá fél évre a semmiből előtermett ez az étterem – suttogta Lisa fülébe, amíg az asztalhoz kísérte őket. Mint minden ember, aki nem értette a természet titkait, csodának tudta be azt, amit a mágusok, boszorkánymesterek tudnak.

– Ő a kisunokám, és nem a tanítványom.

– Ó, persze, természetesen. Ezek a dolgok titkosak. Azt én is tudom, hogy a családon belüli oktatás nagyon erős – azzal sarkon fordult és a dolgára sietett.

– Papa, elég érdekes dolgokat mondott ez a fickó rólad.

Közelebb hajolt az asztal felett, a férfi szintén. Szemük alig húsz centire volt egymástól.

– Mágusmesternek hívott téged. Elmondta, hogy mindent neked köszönhet. Ezért kaptunk helyet a mai napra?

– És még mit mondott?

– Hogy becsődölt, és pár hónap után meglett ez az étterem.

– Értem. Tegyük fel, hogy igazat mondott. Szerintem egy kétségbeesett emberen segíteni nem bűn. Ráadásul tehetséges vendéglátós. Többet nyert a világ azzal, hogy éttermet üzemeltet, mintha öngyilkos lett volna a csőd miatt.

– Honnan veszed, hogy öngyilkos lett volna?

– Hm – nézett hosszan a lányra. – Sokat kell még tanulnod.

– Jaj de jó, akkor tanítani fogsz? – kiáltott fel a lány. Minden szem rájuk szegeződött a közeli asztalok mellől. Egy erősen sminkelt, furcsa kinézetű nő is a bámulók közt volt. Elgondolkozva nézte a párost, aztán leesett neki a tantusz: ez a férfi rakta rá a védelmet az étteremre. Ezzel nem bírt már fél éve. Bármit próbált, az étterem védelméről lepergett. Pedig sok pénzt fizetett a konkurencia. Jóképű, és ráadásul nagy a tudása is. Kezében forgatta a kanalat. Ekkor megérezte a tapasztalatlan energiát. Mélyen a fiatal lány szemébe nézett, azonosította az óvatosan kinyúló csápokat, majd lassan elfordította a fejét.

– Papa, képzeld, kinézett téged egy nő.

– Mi van?

– Ott, annál az asztalnál.

A fejével intett. Mindketten odanéztek, ám az asztalnál senki sem ült, csak egy gyertya égett. Már majdnem csonkig. „A gyertyának csonkig kell égnie, különben nem lesz hatásos a mágikus rítus.” Felpattant az asztaltól, odarohant a mécseshez, felkapta, és a kijárathoz rohant vele. Hátrakiabált:

– Hozz vizet, gyorsan!

A kislány felkapott egy kancsó vizet a szomszéd asztalról, és kirohant a nagyapja után.

– Nézz körbe, hogy itt van-e az a nő.

– Oké, rendben.

 A férfi lerakta a gyertyát, kissé megnyugodott, mert még a negyede visszavolt a kis tömbnek. Latinul mormogott ősi szöveget, amit csak nagyon kevesen ismertek. A gyertya köré öntötte a vizet szabályosan, egyforma távolságban, majd a tenyerét a gyertya fölé helyezte. A kislány nem akart hinni a szemének. A gyertya elkezdett lobogni, majd kialudt.

– Itt ül egy kocsiban. Az a fekete, lapos sportkocsi.

– Ami most indul?

– Igen, az.

– Add a kezed!

Lisa a férfi kezébe tette a kezét. Hirtelen nem érezte az őket körülvevő világot, csak azt, hogy egyre feljebb repülnek. Nem tudta, miért. Aztán rájött: a nagypapája a kocsit kereste a környező utcákon. Meg is találta, nem messze az étteremtől. Látták a nőt kiszállni az autóból, majd felmenni egy lépcsőn. Ott kulcsot vett elő, s felsietett a második emeletre. Kinyitotta az ajtót, belépett a szobába. A férfi a kislánnyal követte. Megtehette, hiszen láthatatlanok voltak számára.

A nő lerogyott az ágyra. Miért nem mondta ez a bolond, hogy ilyen erős mágus védi az éttermet? Miért? Miért? Csak rázta a fejét. Most jött rá, hogy bábnak használták egy olyan játékban, amiről semmit sem tud. 

A férfi és a lány – látván, hogy nem tud meg többet – az ezüstszál mentén haladva gyorsan visszatértek a testükbe. Mindketten kinyitották a szemüket. A pincér jött feléjük.

– Uram, valami baj van?

– Csak egy kis friss levegőre volt szükségem. Idehívná Mr. Reedet?

– Természetesen. De ugye nem velem van bajuk?

– Nem, de azonnal hívja ide.

Mr. Reed rohanva közeledett feléjük.

– Mi a baj?

– Úgy látszik, nem a vacsora miatt kellett idejönnünk. Nyugodj meg, kérlek, ez néha előfordul. Gondolom, akad irigyed, ellenséged, konkurenciád. Nem, ne válaszolj most azonnal. Kicsit körbenézek az étteremben. Mától fogva megszűnnek a gyertyafényes vacsoraestek, valami mást kell kitalálni. Be kell mennem a női mosdóba is.

– Esetleg a mágustanoncod nem mehetne be?

A férfi ránézett az unokájára. Megcsóválta a fejét. Mikor hagyja már abba a másik?

– Ő még nem tudja, mit kell keresni. Elég erős támadás alatt áll az étterem. Látod, ezért hozott ide ma az Univerzum. Azt az asztalt – mutatott oda, ahol a nő ült – meg tudod mondani, hogy ki rendelte?

– Természetesen.

Intett egyet, s már jött is a fiatalember a papírral.

– Álljon az úr rendelkezésére.

– Egyszerű kérdésem lenne. Ki ült annál az asztalnál?

– A jobb tizenhetet fél éve foglalta le egy bizonyos Mr. Smith. Átutalással fizetett.

A mágus bólintott.

– Tehát fél éve bőven benne voltál valaki bögyében, mert már akkor cselekvésre szánta el magát.

A körülötte állók hallgattak.

– Jól van, mindenki menjen a dolgára. Kérek egy paravánt a mosdók elé, és senki nem mehet be. Az asztalát majd záróra után nézem meg. Most a mosdót, ha lehet.

Az étterem tulajdonosa bólintott. Sietve indultak meg a mosdó felé. Az utolsó női vendég kilépte után bementek. A mosdóban ragyogó tisztaság uralkodott. A mágus elgondolkozott. A földre rajzolt ábrát kizárta, mert sokan jöttek-mentek, és sűrűn takarítottak. A lámpabúrákat is kizárta. Maradnak a fülkék. Végignézett a tartályokon. A hátuk mögé nem tudott volna semmit rögzíteni. Megpróbálta levenni az egyiknek a tetejét. Meglepően könnyen sikerült. Belenézett, és nem csalódott: egy házilag öntött érme volt benne, rajta rég elfeledett írásjelek, melyeknek a jelentését csak ő tudta. Gyorsan megnézte a többi tartályt is, ott nem látott semmit. Nem akart lebukni. Levette a zakóját, majd feltűrte az ingujját. Gyorsan kivette az érmét, és visszarakta a tartály tetejét. Papírtörlővel megtörölte a kezét és az érmét, majd az utóbbit zsebre rakta.

Az étteremből lassan szedelőzködni kezdtek a vendégek, a mágus pedig azt az egy asztalt figyelte, ahol a nő ült korábban. Az étterem harmóniáját egy idegen, hideg energia kezdte átjárni.

Magában elmosolyodott. Egész ügyes. Az emberek nem éreznék ezt a hideget, csak rossz érzés fogná el őket, amikor ide belépnek. Hirtelen odafordult az étteremtulajdonoshoz, aki a gondolataiba merülve állt, magában felkészülve arra, hogy elveszíti azt, amit felépített. Keserűen gondolt arra, ami történt. Túl könnyen jött.

Hirtelen a mágus hangja hallatszott.

– Nyitottak mostanában éttermet, amely a konkurenciád lehet? Olyan hely, ahol nem megy a bolt, illetve a te vendégeidre pályázik?

Mivel ilyen hirtelen jött a kérdés, a tudatos elmét kikerülve szinte automatikusan jött a válasz:

– Még a szakácsaimat is el akarta csábítani magához.

– Szóval nem válogat az eszközökben.

A mágus beletúrt rövid szakállába. Csodálkozva vette észre, hogy mennyire rövid lett. Amikor erősen gondolkodott, mindig beletúrt hosszú szakállába, és lassan fésülgette az öt ujjával. Aztán eszébe jutott a délután. Elmosolyodott, ránézett az unokájára és bólogatott.

– Küldj mindenkit haza. A mosogatót is. Egy pillanat…

A tulaj feszülten figyelt.

– Hívd ide a nő asztalának pincérét.

A férfi meg sem próbálta megérteni, mit miért csinál a mágus. Az ő életét sínre tette, a legkevesebb, hogy minden utasítást szó nélkül teljesít. Ugyanúgy, mint amikor a rá kirótt rítusokat is megcsinálta. És lám, meg is lett az eredménye.

– Itt vagyok, uram, miben segíthetek?

– Nézzen rám, s nyugodj meg. Most lassan visszasétálunk egy rövid időt. Melyik asztalt szolgálta ki legutoljára?

A férfi lassan odalépett egy asztalhoz, felsorolta, mit rendeltek. A mágus feszülten figyelt. Az előző asztalt is felsorolta. És így ment, amíg a nő asztalához nem értek. A mágus itt máshogy kérdezett.

– Nem volt semmi furcsa a rendelésében?

– Talán az, uram, hogy csak egy salátát rendelt, és egy üveg vizet.

– Ez miért furcsa?

– Mert aki ide bejut, általában valami különlegeset eszik, egy-két menüsort is.

– Eddig nagyon ügyes. Most azt szeretném, ha visszamennénk a konyhába, és megmutatná nekem a poharat, az evőeszközt, az ételmaradékot, mindent, ami arról az asztalról származik.

A pincér bólintott, majd lassan, mintegy transzban a konyha felé sétált. A mágus halkan követte. Tudta, itt nem szabad megszakítania a cselekménysort. A pincér most újra átéli azt az időt, amikor kiszolgálta a nőt, s leszedte az asztalt. Mozdulatai kimértek, de határozottak voltak. A nagy halomból kivett egy tálat, ám az evőeszközök között már tétovázott. Mikor a mágus megérintette a vállát, rögtön kiválasztotta a villát, poharat. Hirtelen megrázkódott. A mágus levette a kezét a válláról.

– Ezek voltak, uram.

– Ez biztos? – kérdezte idegesen Mr. Reed, a tulajdonos. Lassan izzadni kezdett a homloka.

A kislány rajongva nézte a nagyapját. Milyen magabiztos, mekkora karizmatikus erő sugárzik belőle! Nem tudta, mi ez a késztetés, de ő is mindent meg akart tanulni. A sorsa elrendeltetett. Az Univerzum ad, de neked is adnod kell. Ez ősi törvény. A nagyapa nem tudta, hogy neki éppen tanítania kell. Ha nem jön rá magától, majd rávezetik az események.

A mágus fogott egy tálcát, rárakta a szervírozott eszközöket, majd odasétált az asztalhoz. Háromszor körbejárta az asztalt az óra járásának megfelelően, közben halkan mormogva. Hirtelen mindenki fázni kezdett az étteremben. A lány összehúzta magán a kabátját és hátrébb lépett.

A mágus megérezte, hogy milyen varázslat van az étteremre helyezve, ő azonban az asztal mellől semmit nem látott. A külső szemlélők hóesést láttak, majd vakító sárga fényt, mely hirtelen, ahogy a mágus kinyújtotta a kezét, fehérré tett változott. A mágus még tett egy olyan mozdulatot, mintha rácsapna az asztalra, mire a bútordarab recsegve-ropogva az eresztékeinél, csapjainál szétesett, de olyanformán, hogy azon a körön kívül, amit a mágus körbejárt, nem esett egy darab fa sem. A fény fellobbanása miatt mindenki megvakult pár pillanatra. A mágus megfordította az asztalt, és elkezdett nem odaillő dolgot keresni. Megtalálta is találta az öntött fémérme párját csiszolt ásványból.

– Mindenki maradjon itt.

Elindult a hátsó kijárat felé. Az unokája óvatosan követte. Megbújt egy árnyékos helyen, ahol nem láthatta őt a nagyapja. A férfi felnézett az égre, a hold és a sarkcsillag alapján betájolta magát, elővette az érmét, a jobb tenyerébe helyezte a kristály mellé, majd mindkét tenyerét az ég felé emelve holt nyelven kántálni kezdett. Ezt a nyelvet régen az egyiptomi papok használták, kik a tudásukat Atlantisz papjaitól kapták. A lány kíváncsian várta a fejleményeket. Maga is csodálkozott, hogy nem fél. A mágus keze – vagy nem is a keze, a kezében levő két apró tárgy – elkezdett pulzálva izzani. A mágus most intonálva kántálta ugyanazt a mondatot. És ekkor hirtelen kiduzzadtak az erek a kezén, és eltűntek kezéből a kis korongok, melyeket nagyon gonosz, úgynevezett fekete mágusok programoztak, miközben az érmét öntötték, illetve az ásványt csiszolták.

Mindezt csak egy nagy tudású mágus tudta semlegesíteni. A kislány nagypapájának ez volt a dolga. Aki hozzá fordult, azt később is figyelemmel kísérte, s ha gond adódott, sorsot fordított. Ekkora támadásra azonban ő sem számított. Hiszen ez csak egy étterem! Abban a pillanatban, amikor megsemmisültek ezek a tárgyak, a nő két utcával odébb hatalmas fájdalmat érzett, s felsikoltott az ágyában. Azonnal tudta, mi történt. Hangosan beszélt magában. Megszokta már ezt is, mint mindent, ami ezzel jár. Összeszedte a gondolatait és nem értette, mit keresett ott a mágus.

Ugyanis akik a rossz oldalon állnak, nem tudják, hogy bármi, amit tesznek, előbb-utóbb visszaüt rájuk. Nem lehet csak úgy más embereket tönkretenni. Ezen az oldalon az árulás, a hazugság teljesen bevett szokás, sőt megkövetelik, hisz’ nincs erkölcs, sem dilemma. Ezért képeznek ki nagyon nagy tudású magisztereket, kik titkolják ezt a tudást. Hogy Lisa nagyapja magiszter-e? Nem tudni. Eddig csak a hozzáfordulók szekerét tolta meg egy kicsit. Lehet, elsöprik a Föld színéről, s csúnya halált hal. Senki nem tudja, mert senki nem ismeri. A férfi a hátsó bejárat felé fordult, lassan elindult az étterembe. Nem nézett az unokája felé, csak úgy odavetette:

– Gyere, menjünk be, még megfázol itt kint, s akkor mit mondok anyádéknak?

– Papa, te tudtad, hogy kilógtam utánad? – kérdezte csodálkozva Lisa.

– Igen – jött a lakonikus válasz.

– És miért nem küldtél vissza?

– Fontosabb dolgom volt. Amúgy pedig nagylány vagy már. Remélem most, hogy láttad, mivel jár, már nem akarsz semmiféle hókuszpókuszt megtanulni.

–  Sőt, egyre jobban tetszik.

– Figyelj rám, ELisabeth. Volt már pár tanonc, aki azt hitte, hogy átugorhat pár lépcsőfokot, s megbolondult, mert olyan könyvet forgatott, melyet régi nagymesterek írtak, jegyeztek le, s csak komoly felkészülés után lehet ezt megtanulni. Szerinted mit szólna anyukád, ha ez történne?

A kislányt elborzasztotta, amit hallott, de dacosan válaszolt:

– Így vagy úgy, de mágus leszek.


Ára: 3.900 Ft

Ára: 1.990 Ft 1.000 Ft

Az egyik legszebb rész…

Bent a házban a lánya felvette a telefont, majd betakarva a kagylót ijedten szólt a férjéhez:

– Itt van apám a ház előtt.

Behunyta a szemét, mert tudta, hogy ebből irtózatos botrány lesz: a férjének nagyon fontos volt, hogy kik jöhetnek látogatóba, és az is, hogy mikor.

– Miért nem tudod egyszer s mindenkorra elmagyarázni a kedves édesapádnak, hogy ne jöjjön ide? Majd mi elvisszük a gyereket hozzá. Már az is nagy segítség, hogy elviszi Lizát.

Mindezt gúnyosan, idegesen mondta, miközben a nappali ablakához lépett. Elhúzta a függönyt, s kinézett rajta.

– Nincs itt senki. Egy fehér autó parkol előttünk, de apád tragacsát nem látom.   

– Apa, nem is vagy előttünk. Kinéztünk az ablakon, és nem látunk.

Ekkor lassan kinyílt a Mercedes ajtaja és kilépett galambszürke, háromrészes öltönyben a kislány nagypapája. Feltűzte a homlokára a napszemüveget, amit a ruhaüzletben adtak ajándékba, és telefonnal a fülén a ház felé fordult.

A lányának és a vejének tátva maradt a szája.

– Mi történt apáddal?

– Nem tudom. Régen láttam rövid hajjal, de kétségtelen, hogy ő az.

Hatalmas robajjal jött le a falépcsőn a lányuk.

– Mi az, mi történt?

Az anyja most, hogy magához tért kissé a kezdeti ámulatból, kihúzta magát, felvetette fejét, haját hátrasimította, majd elmosolyodott.

– Lisa, megjött a Papa, hogy megbeszéljük a részleteket egy kávé mellett. Igaz, drágám?

A férje csak bólintani tudott.

– Persze, természetesen.

– Apa, gyere be, mindjárt nyitom az ajtót.

A férfi figyelmét nem kerülte el, hogy a szomszéd házak ablakaiból kíváncsi tekintetek figyelik. Lassú, kimért léptekkel haladt az ajtó felé. A tizenöt méter megtétele után kopogásra emelte a kezét, ám az ajtó magától kinyílt: Lisa nyitotta ki.

– Honnan tudtad, hogy pont most érek az ajtóhoz?

– Neked is szia, Papa. Amúgy nem tudtam, csak valami azt súgta, most nyomjam le a kilincset.

A férfi elgondolkozva bólintott.

– Látod, milyen fazon az apád a hülye kérdéseivel? Más nagypapa ajándékot hoz, puszit ad, ő meg megkérdezi, miért nyitott neki ajtót. Lehet, nagy hiba, ha nála lesz a lányunk.

Nem érdekelte, hogy a felesége apja meghallja, mi a véleménye róla. Legalább tudja, hol a helye.

– Nem kell aggódnod, szerintem – felelte mosolyogva a felesége. Nagyon örült, hogy az apja végre rendesen felöltözött.

– Ki kér kávét, üdítőt? – szólt széles mosollyal a száján, így próbálva oldani a feszültséget.

– Nem sok időre jöttem, lányom. Hívtál, hogy vigyázzak Elisabethre – azzal rákacsintott az unokájára. – Hallgatlak.

– Szóval az a helyzet, hogy el kell utaznunk…

Anthony a szavába vágott.

– És nincs kire bízni a gyereket.

Gondolta, helyreteszi az öreget.

– Értem. Nincs semmi akadálya. Nekem időm rengeteg, szerintem jól elleszünk.


Ára: 3.900 Ft

Ára: 1.990 Ft 1.000 Ft


Akció! Ebook + Könyv

Karácsonyi csomagár:

Ára: 5.890 Ft 4.500 Ft